Egyrészt ott van Franck Kafaim, „l'Avaleur”, a londoni City kereskedője, aki zseniális a társaságok átvételében, és aki dühös étvágya van az élet, a hatalom, a pénz és minden iránt. Másrészt célpontja: virágzó cég, a „Cherbourgi Francia Kábel”. A vezérigazgató és az idősebb asszisztense életét adta a társaságnak. Hisznek abban, hogy az ipar szélesíti az általános jólétet, szeretik a munkájukat, időjárási válságok ellen küzdöttek és büszkék rá. A nézőt e két tábor elé helyezik, akár egy bokszgyűrűbe. Ki nyeri a játékot?

De vigyázz, mint a mesék ográival, ez a fecske vonzó, még örömteli! Vicces és eltávolodott, az akkumulátor által elválasztott könnyű ritmus színpadi rendezése, amelyen a színészek felváltva látják, rámutat az időnkre. A kapitalizmus korszakának vége van, amelyet elfogyasztanak, fogyasztanak ...

Az ember még mindig és mindig farkas az ember számára? A L'Avaleur létrehozása a Tréteaux de France által kezdeményezett „munka” és „gazdagság” fogalma körül zajló találkozók és alkotások ciklusának keretében történik.

Staging

A társadalom, amelyben vagyunk, az a rendszer, amelyben országainkban élünk, természetesen vezetett engem ebbe a szobába, és arra késztette, hogy nekem kell magyaráznom az okokat vagy megoldásokat találnom, hanem elsősorban arra törekedni, hogy honnan származik a gonosz. Ezekkel a 1840. században Thomas Hobbes filozófus által feltett kérdésekkel szembesülünk ezzel a megfigyeléssel: "A természet állapotában az ember farkas az ember számára". Miután Le Faiseur és Balzac az 2000-es években felbukkant a Párizsi Értéktőzsde világába, nagy lépést tettem volna az időben visszamenni ezzel a kezdőoldallal, ez a Faiseur, ez az értékpusztító, amely a XNUMX-es évek.

A világban mindig van egy elfogyasztott és egy felfaló, akit modellként kínálnak fel nekünk, a kapitalizmusé, ez a világ, ahol a személyes haszon gyakran elsőbbséget élvez a kollektív és a társadalmi felett. Számomra érdekesnek tűnt olyan színdarabot színre állítani, amely lehetővé teszi számunkra, hogy elmélkedjünk az időnkön és bepillanthassunk a következőbe. Minden bizonnyal egy ciklus végén vagyunk, és egy új kezdeténél érezhetjük. Edgar Morin vedlésről, metamorfózisról beszél. Milyen világot örökölünk? Milyen mutációban vagyunk? Jerry Sterner színdarabjának ez a tárgya. […]

[A Valor karaktere] vonzó, kellemes, sőt örömteli, tele humorral és életfontosságú energiával. Ez ráadásul társadalmaink egyik jellemzője. Még egy romboló, halálos rendszeren belül is mindent megtesznek azért, hogy vonzóvá tegyék ezt a műveletet. Az ogre soha nincs elrejtve, soha nem maszkolódik, éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, úgy tűnik, ahogy a cinizmussal, étkezési kényszerében, elnyelési vágyában van. Vonzó, mint a mesék szörnyei. […]

Ez egy nagyon vicces játék, amelynek - a Le Faiseurhoz hasonlóan - is megrázkódtatnunk kell. Ez tényleg egy vígjáték. A főszereplő egy ellenállhatatlan kakas, aki képes átfordítani kabátját, és némi bocsánatot kérve az okozott károkért, képes újra és újra állami támogatást szerezni. A probléma az, hogy az okozott kár nem mindig helyrehozható!

Ezt a veszélyes büntetlenséget humorban kell hallgatni, remélve, hogy hozzájárul a nézők tudatosságához. Ezt nem mondhatjuk: nem tudtuk. Erőszakos és képregény tárgy, amely a játékot valódi modern mesevé teszi. Az ogre vonzó és ijesztő is. Tölti, költi, túlméretezi. A játékot az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: az ogre mindenkit megront?

Eredeti darabjában a cég nem New York-ban, hanem Amerika mélyén található, egy korábban iparosodott területen. A francia adaptációban Cherbourg-ban lesz a székhelye, hogy megtervezzék egy kikötő terét, és ezáltal elősegítsék a nyitást a hajózás, az indulások és a nemzetközi kereskedelem világának fantáziájával. A második hely, az eredeti Wall Street, Londonban, a városban lesz, a tranzakció magas helyeinek szívében. Három tér tehát: egy modern tér Londonban, Cherbourg egy ablakkal a képzeletre, és egy olyan haladási tér, ahol az elbeszélő beszélni akar a nyilvánossággal, egy időtlen tér, amely közvetlenül kapcsolódik a szobához. […]

Az Avaleur körül ott van a régimódi vállalkozó: egy kapitány, aki jó apaként vezette az üzletet, és aki a társadalmi kapitalizmust képviseli. Van olyan nő is, aki magabiztos nő, asszisztens, szigorú, őszinte, a személyzet képviselője. Aztán egy másik generáció: a fiatal nő, ügyvéd, a hatalom iskolájában. Egyfajta szexuális izgalom támadja meg az Avaleur manőverei elleni küzdelemben. Mert ez egyben férfi-nő küzdelem, a nemek küzdelme, a hatalom hatalomharca is. A fiatal nő meglátja önmagát, látja önmagát, mint egy szelídítő.

Az elbeszélő karakterének, akit játszani fogok, a két tábor között a közönség iránti empátia, a kérdéseivel megosztott karakter. Próbál elveszteni a lehető legkevesebb tollat. Egy olyan karakter, akit lehorgonyzott és aki ebben a nagy forradalomban önként vagy erővel lebeg, és újra kell határoznia magát. Ez ismét egy nagyon kortárs út.

A szerző őszinteséggel mutat be egy harcot, az ember harcát az ember ellen. Üzleti menedzser volt, mondhatjuk, hogy mindezt szorosan figyelte, és lélegzetelállító, közvetlen narratív színházat írt. Úgy gondolom, hogy öröm lesz a nyilvánosság számára, ha ma részt vesz ebben a harcban a nevetés és a mesemondás távolságán keresztül.

praktikus információk

Acélmunkások háza
94, rue jean-pierre timbaud, 11e
m ° Koronák vagy Parmentier
busz 96

• Január 31. kedd> Február 18. szombat
• Kedden-péntek este 20 órakor.
• Szombaton 19 órakor
• Vasárnap 16:XNUMX órakor
• időtartam 1h40
• 13 éves kortól

Árak 5 és 14 euró között

Foglalás: 01 47 00 25 20
www.maisondesmetallos.paris